Top 3 kedvenc múzeumom/ Ahová megéri ellátogatni

Nos, a "megéri ellátogatni" kijelentés, egy magánvéleményből született. Ami pedig tőlem származik, mert én nagyon megkedveltem ezeket a helyeket. Általánosságban, szeretem a kulturális életet, még ha csak kevés időm is jut erre. A mozi, a múzeum, illetve a színház pedig kiemelkedően fontos az életemben. Kellemes kikapcsolódás, elősegíti a szellemi értékek fejlődését, és fokozza a műveltséget is. A felsoroltak közül pedig, azért is emelkedik, ki a múzeum, mert elősegíti a természeti, társadalmi, művészeti, kulturális és tudományos összefüggések kutatását, megértését. Illetve segít nyomon követni, a korábbi idők, és a jelenkor változásait.

Fiatalabb koromban, ezek egyáltalán nem érdekeltek, és nem is tanúsítottam nekik figyelmet. Osztálykirándulások alkalmával unalmasnak tartottam, viszont a történelem mindig is érdekelt. Mi sohasem kaptunk idegenvezetőt, és nem éreztem késztetést tizenéves koromban, hogy részletesen elolvassam, a kihelyezett táblákat, információkat sajátítsak el. Leginkább csak azt vártam, hogy egyszer vége legyen már ennek az egésznek.

Aztán, az idő múlásával teljes mértékben kikristályosodott az érdeklődésem, kialakult az a kis kör, ami igazán orientált. Sikeresen találtam is ilyen múzeumokat, ahol nagyon jól éreztem magam, és azt gondolom, hogy mindenképpen megéri, megnézi, ha te is hasonló érdeklődési körrel rendelkezel.

Egyébként, több budapesti múzeumban is jártam már, illetve vidéken is, de én most csak hármat szeretnék kiemelni, amely nekem Top kedvencemmé vált. Ebből kettőt a 2018.-as Múzeumok Éjszakája során tekintettünk meg. Nem is húznám tovább az időt, lássuk!

 Szentedre: Retro Design Center

Fogalmam sincs miért, de nagyon nagy kedvencem a 70-es, 80-as, és 90-es évek egyaránt. A zenék, a ruhák, az életvitel, és ezt most nem politikai értelemben gondolom, így összességében minden. Közel áll a szívemhez ez az időszak, és talán ez érezhető az írásaim során, illetve az interjúk alapján is, levonhatjuk ezt a következtetést. Írtam egy posztot is erről korábban, ha érdekel, mindenképpen olvasd el:


70-es és 80-as évek világát igyekszik felidézni: Az 1000 négyzetméteres külső és belső terekkel rendelkező kiállítás, több dolgot tár elénk a múltból. Ilyenek például, az egyenruhák, a különféle autók, melyből egész posztosan 25 darab tekinthető meg. Motorkerékpárokat, magyar, és szovjet bicikliket, berendezett szobákat, játékokat. Mondhatjuk azt is, hogy egy komplett házat tele régiségekkel, kincsekkel.

Ha egész pontosan részletezni szeretném, vasalókat, rádiókat, gyerekjátékokat, buszt, telefonfülkét, hírlapárusító standot, és sok más érdekességet. A felnőtt belépő ára 1500Ft/fő, amely azt gondolom abszolút reális érte, de ezt mindenki döntse el maga. Remélem a képek is magukért beszélnek majd. 

Figyelem, a következő pillanatokban, Retro Támadás következik, amennyiben nem bírod a régiségeket, mindenképpen nézd meg, hátha megkedveled! :)

Itt megtaláljátok az oldal linkjét is.

Sziklakórház Atombunker Múzeum

Nagyon érdekes, illetve tanulságos volt számomra. A Múzeumok Éjszakája Programsorozat keretein belül látogattuk meg ezt a helyet, 2018.06.23.-án. Kora délután érkeztünk meg, de emlékszem hatalmas sorállás volt. Körülbelül 15-20 fő indulhatott mindig, idegenvezető kíséretében. Régi nevén Székesfővárosi Sebészeti Szükségkórháznak hívták.

A Budai Vár alatt található több mint 2300 m²-es létesítmény, melyet a második világháború alatt és 1956-os forradalom idején is használtak. A hidegháború alatt LOSK 0101/1 jelzéssel szigorúan titkos objektum volt. Egy úgynevezett "légoltalmi szükségkórház" 2008-ban nyílt meg civil látogatók számára, mint Sziklakórház Múzeum.

Rövid története:

Óvóhelyként is szolgált az esetleges bombázások során. Költségkímélés szempontjából, a vár alatt található, barlangrendszerhez alakították, a kiépítését. Feladatai közé tartozott a, polgári, illetve katonai sebesültek, légitámadás során megsérült személyek ellátása, és sürgősségi esetek kezelése. Később a Szent János Kórház felügyelete alá rendelték, ahol negyven orvos dolgozott, valamint munkájukat, a Vöröskereszt önkéntes ápolói segítették. Az épületet először, 60 fősre tervezték, majd a szükségállapotok, és a sérültek számának növekedése miatt, bővíteni kellett. Körülbelül 300 ember gyógyítására volt alkalmas a kórház, viszont az ostrom miatt, 600-700 sebesültnek is próbáltak helyet biztosítani. Hordágyakon, a barlangrendszerek járataiban, és ez zsúfoltsághoz is vezetett. A halálozási arány igen magas volt a járványok, illetve az eszköz- és gyógyszerhiány miatt.

Azt gondolom, hogy a látvány magáért beszél, illetve a szagok is. Mindenképpen megéri meglátogatni, az idegenvezető, pedig rendkívül sok, és hasznos információt próbál átadni, amely segít megérteni nekünk, hogy mi is történt ott akkor. Berendezett kórházi szobákat, eszközöket vehetünk szemügyre. Szó esik a víz, és az áramellátásról. Ha őszinte szeretnék lenni, sikerült is elérzékenyülnöm, meghatódnom kicsit, mert amit ott lát az ember, elég felkavaró is lehet.  Ezzel egy időben volt megtekinthető, a Hirosima-Nagaszaki atombomba kiállítás is.

Sajnos nem szolgálhatok fotókkal, mert nem volt engedélyezett a fényképezés, de úgy érzem, hogy azok a képsorok, amiket ott láttam, és véltem felfedezni, egy életre beleégett a retinámba. Illetve a honlapon elérhetőek. Ha szeretitek a történelmet, én mindenképpen ajánlani tudom, hogy legalább egyszer mindenki látogasson el.

Terror Háza Múzeum

Úgy gondolom, hogy ezt aztán, senkinek nem kell bemutatni. Mindenki hallott már róla több- kevesebb információt. Egyszer általános iskolás koromban jártam itt, de akkor még abszolút nem tudtam olyan "megértéssel"- "felfogással" kezelni, mint pár évvel később.

A fentebb említett esemény keretein belül, a párommal is meglátogattuk újra, a múzeumot. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi érdeklődés van utána. Több utcás sorok voltak. Viszont minden várakozást felül múl, a látvány. 

Rövid története:

Budapest, Andrássy út 60. A háromemeletes épület, 1880-ban polgári lakóháznak épült. 1937-ben új lakók béreltek helyiségeket a házban. Bár a Horthy-rendszer bebörtönözte Szálasit, hívei 1940-ben történt szabadulásáig is, zavartalanul tartották gyűléseiket, az Andrássy úti villában, amely 1940 után lett a főhadiszállásuk. 1945 tavaszán, a szovjet csapatok bevonulásával véget ért a II. világháború és a nyilaskeresztes párt uralma is. A ház, ismét új gazdát kapott. A környező épületek alatti pincéket is birtokba véve, pincebörtön-labirintust alakítottak ki. A kommunista rendszer ellenségeinek kikiáltott embereket itt kínozták, ölték meg és csikartak ki belőlük vallomásokat. 1956-ig szolgált az állami terror központjaként.

Időszakos, illetve állandó kiállítások is megtekinthetőek. Bővebb információért, látogassatok el, weboldalukra.